A nagy postarablás
(1992, játékfilm, 35mm, színes, 84 perc)

Rendező: Sőth Sándor
Forgatókönyv: Sőth Sándor, Bereményi Géza, dr. Horváth Putyi
Dramaturg: Szőke András, Márton Gyula, Szeredás András
Operatőr: Piotr Sobociński, Szabó Gábor
Vágó: Rigó Mária
Zene: Darvas Ferenc
Hang: Márkus Tamás
Látványtervező: Pauer Gyula
Jelmez: Király Tamás
Gyártásvezető: Sarudi Gábor
Producer: András Ferenc
Gyártó: Dialóg Filmstúdió, Ferofilm, Transfilm GmbH (Berlin)
Szereplő: Chic Ortega, Luke Mullaney, Rajhona Ádám, Udvaros Dorottya, Jan Nowicki, Perczel Zita, Fülöp Viktor, Kovács Lajos

A Főnök, az idő előtt nyugdíjazott ex-postás, fia, Balázs, és annak szeretője, az unatkozó szépasszony, Mari beveszik magukat a lakótelep közepén épült és egy hét múlva nyitó postára, és üzemeltetni kezdik a saját zsebükre. Egyedül a postát kifestő részeges munkásnak gyanús, ami folyik, meg a környéken csövező öreg házaspárnak, akik képtelenek a fiuknak segélyt föladni Amerikába, mert Balázs mindig lebeszéli őket. A vállalkozásba hiba csúszik, mert megjelenik Géza, aki szintén postás volt, de sikkasztott és most szabadult a börtönből. Mint a Főnök régi kollégája és mint az olyan szépasszonyokra kiéhezett férfi, amilyen Mari, ő is beül a postára. A családias idill felborul, sőt még egy postássztrájk is közbejön, valamint Bogdán rendőr, aki kiszagolja, hogy ez egy álposta. A két öreg végül fölad egy csomagot, amiben bomba van a gyűlölt posta ellen. De mielőtt az ünnepélyes megnyitásra sor kerülne, hőseink a lopott pénzzel elmenekülnek, a posta pedig a levegőbe repül. De csodálatos módon senki sem sérül meg. A bankot, ahová az álpostások a pénzt beviszik, Bogdán és Mari férje üzemelteti erre a rövid időre. Hőseink boldogan távoznak – szintúgy az ötletüket felhasználó csalók.