Egy kamera Pomázon kézről kézre jár. Felveszi azokat a dolgokat, amiket legszívesebben eltitkolnánk.
– Várjon, segítek… Azt hiszem, bent van… De szóljon, ha ez így túl gyors magának.– Nem, dehogy. Felgyorsult világban élünk, nem igaz?…
– Nehogy azt higgyétek, hogy ezt megússzátok szárazon, majd elkaplak én benneteket. Először azt a festett hajú bohóc Miklóskát. Kitekerem a nyakát, esküszöm, átharapom a torkát… Iszom a véréből… A rohadt anyád… Inkább sitteljenek le… Azért majd téged se kíméllek, kicsikém… Vérfürdőt fogok rendezni köztetek…
– Én hozzámegy férjem Kínába. Néty éve. Férjemnek probléma izélőkével. Nem működ, csinálok bármi. Megyek akkor bátyám. Bátyám, az beteg, alvatlanszágkór, nem aluszik se nappal, se écaka. Van neki sok szexes kazetta, azokat nézi écaka. Én elkérem egyik. Férjem akkor működ. De szomszédok szólnak rendőrség. Kerülünk börtön...
– Tetszik? Nekem se. Mért csináltad? Ki mondta, hogy filmezz? Mondd a nevét!– Senki.– Most szarban vagy… Gyerünk! Ki mondta, hogy csináld?– Hol a kocsim?– Nincs kocsi. Csak a baj van.(részletek a filmből)
